Az európai piac paradoxona: Miért a drága földgáz határozza meg még mindig az áramárakat?

Az elmúlt években Európa energetikai forradalmon megy keresztül. Az olcsó megújuló forrásokból – nap- és szélenergiából – előállított villamos energia aránya történelmi csúcsokat döntöget. Ennek ellenére a fogyasztók továbbra is magas villamosenergia-számlákkal szembesülnek, amelyek szorosan követik a földgáz világpiaci árának alakulását. Hogyan lehetséges, hogy az olcsó zöld energia nem csökkentette mindenki számláját? A válasz a Merit Order (a források határköltség szerinti besorolása) piaci árképzési mechanizmusban rejlik.

Hogyan működik a Merit Order?

Az európai nagykereskedelmi villamosenergia-piac az egységes ár elvén működik a hálózatban egy adott órában (ez az úgynevezett pay-as-cleared modell). Minden elérhető erőmű benyújtja ajánlatát a saját termelési költségeivel a piacra. A piac ezután ezeket az ajánlatokat a legolcsóbbtól – a legalacsonyabb működési költséggel (határköltséggel) rendelkezőtől – a legdrágábbig rendezi.

A tipikus sorrend a következő:

1. Megújuló források (nap, szél, víz): Az üzemeltetési költségek szinte nullák (az üzemanyag ingyen van).
2. Atomerőművek: Alacsony üzemanyagköltségek és stabil alapterhelési termelés.
3. Széntüzelésű erőművek: Magasabb költségek az üzemanyagárak és a szén-dioxid-kvóták (EUA) miatt.
4. Gázerőművek: Magas üzemeltetési költségek a földgáz és a szén-dioxid-kvóták ára miatt.

A piac a legolcsóbb forrásoktól kezdve fogadja el az ajánlatokat, amíg az adott órára vonatkozó teljes hálózati igényt ki nem elégíti. A kulcsszabály azonban a következő: Az összes kiválasztott erőmű piaci árát az az erőmű határozza meg, amelyik a legdrágább volt a hálózati igény kielégítéséhez. Ezt az utolsóként bekapcsolt erőművet hívják záróerőműnek.

Miért fizetjük hát a gáz árát?

A napsütéses és szeles, alacsony villamosenergia-igényű napokon a megújuló energiaforrások és az atomenergia képesek lefedni a teljes terhelést. Ezekben az órákban a nagykereskedelmi áramárak a tőzsdén nullára vagy akár negatív tartományba zuhannak.

De amint leszáll az est, a nap lemegy, a szél elcsendesedik, és az emberek hazatérnek (esti csúcsidőszak), a hálózati igény meredeken emelkedik. Az olcsó források már nem elegendőek. A hálózatüzemeltetőnek be kell kapcsolnia a szén- és végül a **gázerőműveket**, amelyek nagyon gyorsan képesek elindulni a hiányzó megawattok biztosítására.

Ebben a pillanatban a gázerőmű válik záróerőművé. Mivel a gáz és a szén-dioxid-kvóták drágák, a gázerőmű például 150 €/MWh áron kínálhatja áramát. A Merit Order szabálya szerint ezt a 150 €/MWh árat fizetik ki **minden** aktív termelőnek – még azoknak is, akik olcsón állítanak elő áramot atomenergiából vagy napenergiából.

Az olcsóbb villamos energia útja: Tárolás és rugalmasság

A Merit Order rendszert úgy tervezték, hogy ösztönözze a legolcsóbb termelési források kiépítését (mivel ezek realizálják a legnagyobb hasznot, ha az áramokat a drága gáz határozza meg). Ahhoz azonban, hogy megszabaduljunk a drága gáztól való függőségünktől, meg kell oldanunk az energiatárolást.

Ha elegendő akkumulátoros tárolót és szivattyús-tározós erőművet építünk, a déli órákban keletkező felesleges olcsó áramot megőrizhetjük az esti csúcsidőszakra. Ebben a forgatókönyvben este nem kell gázerőművet indítanunk, hanem lemerítjük az akkumulátorokat. A záróerőmű, amely az árat meghatározza, ekkor egy olcsóbb akkumulátor vagy szélpark lesz, és a piaci árak jelentősen csökkennek.

Szeretné valós időben nyomon követni, hogy mely források (atom, szén, gáz, megújuló) fedezik jelenleg a keresletet, és hogyan alakulnak a spot árak? Nyissa meg interaktív alkalmazásunkat: EnergyDataDesk App.